Amikor túl sok a friss levegő – az igényvezérelt szellőztetés fontossága

A modern lakóépületek kiváló légtömörsége miatt a gépi szellőztetés ma már elengedhetetlen a penészedés megelőzése és a megfelelő belső CO₂-szint fenntartása érdekében. A probléma ott kezdődik, amikor a „minél több friss levegő, annál jobb” elv alapján a rendszert folyamatos, magas, szabályozatlan légmennyiségen üzemeltetik a téli hónapokban. A jó szellőztetés nem a maximális légszállításról, hanem a pontosan szükséges mennyiségről szól.

A téli levegő kiszáradásának fizikai oka

Télen a külső hideg levegő abszolút nedvességtartalma (a benne lévő vízgőz tényleges tömege) rendkívül alacsony. Amikor ezt a levegőt bevezetjük a lakásba és felmelegítjük 22 °C-ra, a relatív páratartalma drasztikusan lecsökken.

Ha a bevezetett száraz levegő mennyisége (gyakran látunk indokolatlanul magas, folyamatos 120–200 m³/h-s értékeket) lényegesen több, mint amit a lakók páratermelése (főzés, mosás, emberi jelenlét) pótolni tud, a beltéri levegő páratartalma elkerülhetetlenül bezuhan.

A tartósan alacsony (20–25% alatti) relatív páratartalom veszélyei közé tartozik a komfortcsökkenés (kiszáradt torok, égő és vörös szemek, bőrszárazság, statikus feltöltődés) és az egészségügyi kockázat: bár a száraz levegő önmagában nem tartalmaz fertőzést, a kiszáradt nyálkahártyák elveszítik természetes védekezőképességüket, ami jelentősen növeli a légúti irritációk és a vírusos fertőzések kockázatát, különösen gyermekeknél.

A szakszerű tervezői megoldás

A túl kevés friss levegő is káros, hiszen fáradtságot, magas CO₂-szintet és fejfájást okoz. A megoldás az igényvezérelt szabályozás alkalmazása: CO₂- és páratartalom-alapú automatikus vezérlés, amely csak akkor emeli a szellőztetőgép fordulatszámát, ha a levegőminőség romlása azt indokolja, valamint entalpia hőcserélő alkalmazása — olyan speciális hőcserélő, amely a távozó levegőből nemcsak a hőt, hanem a nedvesség (pára) jelentős részét is képes visszanyerni és visszajuttatni a lakótérbe.